A kulacs korong alakú, két oldalán domború fából kivájt, esztergályozott eljárással készült ivóedény, alsó részén kis lábakkal, felül dugóval. Bor, víz, esetleg pálinka tartására, szállítására használták. Az Alföldön és a Felföldön kulacs néven ismert ez az edénytípus, a csutora szó jellemzően a Dunántúlon terjedt el. Az ivóedény a 18. századtól az osztrák-magyar hadsereg felszereléséhez is hozzátartozott, a katonák szíjon, nyakban átvetve az oldalukon viselték.
A csutorát, kulacsot fából, esztergályozó technikával készítő kézműves a csutorás mester volt. Az edény belső kialakítását különböző méretű vésők segítségével végezte a mester. Az edény belsejét viasszal vagy gyantával öntötte ki. Esztergályozással készítették a csutora dugóit is, melyet szíjjal, madzaggal rögzítettek a csutora vállához. Magát az edényt szíjazatba foglalták, hogy kézben, vállon könnyen szállítható legyen. Főként az Alföldön sokszor bőrbevonattal, sallangokkal látták el, ez volt a csikóbőrös kulacs.
Az itt bemutatott kulacs 1983-ban került a múzeum néprajzi gyűjteményébe, a készítés idejét belevésték a kulacs aljába, amely 1830 volt. Puhafából esztergályozással készült. Domború alakú teste két fűrészelt lábon áll, íves nyakában két lyuk az akasztószíj számára, a befűzött madzagon lóg szájára illő kupakja. Két oldala koncentrikus körökkel díszített. A kulacson barna és piros festéknyomok találhatóak. A festése erősen kopott, de maga a tárgy ép állapotban maradt fent.
Ha Ön is szeretné élőben látni ezt a rendkívüli tárgyat, akkor nincs más dolga, mint felkeresni a múzeumot, ahol személyesen is megtekintheti!
Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény
2750 Nagykőrös, Ceglédi út 19.