A kancellár érkezett haza a várba. Megállt a piactéren, finoman mozgatta az orrát, fürgén jártatta a szemét, majd így szólt.
– Itt valami történt! Valami változást érzek!
Nemhiába volt kancellár, rögtön észrevett mindent!
Tovább lépkedett szimatolva, fürkészve, s odaért a kocsma elé kitett asztalhoz.
A zsoldosok abbahagyták a brummogást, meg az éneklést, az írnok gyorsan lenyelte a falatot, a sárkányfűárus megtörölte a száját.
– Mi van itt? – kérdezte a kancellár. – Mit csináltatok, amíg én nem voltam itthon?!
A sárkányfűárus mézesmázos hangon válaszolt.
– Nagy változás, kancellár uram!
A kancellár megsürgette.
– Éreztem! Mondd gyorsan!
A sárkányfűárus büszkén előhúzta a pecsétes papírt.
– Sárkányellátó Vállalat! Pecsét, aláírás! Minden megszervezve, minden elindítva! Én találtam ki!
A kancellár megnézte a pecsétet, meg az aláírást. Látta, hogy valódi! Hümmögött, meg a szakállát simogatta, vagyis gyorsan végiggondolta a dolgot: Ravasz ez a sárkányfűárus! Nagyon ravasz! Jó lesz szemmel tartani! Hm. Először megdicsérem, azután átveszem az irányítást! Mégiscsak én vagyok a kancellár! Nincs szükség több ravaszra!
Megnyugodott, s így szólt.
– Az ötlet jó! A sárkányfűárus hízelegve hajbókolt, meg mosolygott.
– Köszönöm, kancellár! Köszönöm!
A kancellár szigorúbbra fogta a hangját.
– A kivitelezés pocsék! Kezdetleges! Tudománytalan! Ezennel átveszem az irányítást!
Körülnézett, hogy ellenkezik-e valaki. De senki sem ellenkezett. A sárkányfűárus még mézesebben mosolygott, s így szólt hízelegve.
– A legjobb kezekben lesz! Csak azt engedd meg, hogy én is itt legyek a közeledben! A
kancellár kegyes volt, így szólt leereszkedőleg.
– Helyes! Mégiscsak te találtad ki! De a többi teljesen szakszerűtlen! Mi volt eddig?
Az írnok válaszolt gyorsan, mivel ő sem akart kimaradni semmiből.
– Lábmérés, fogszámlálás, derékbőség!
– Hülyeség! – torkolta le a kancellár.
Majd a zsoldosokhoz fordult. – Ne ácsorogjatok itt! Minden élelmet begyűjteni! Indulás!
A zsoldosok elmasíroztak.
A kancellár elégedetten simogatta a szakállát.
– Ezzel kellett volna kezdeni! Főzünk egy jó nagy ebédet Süsünek! Tudományosan! Tudjátok ti egyáltalán, hogy milyen az igazi sárkányeledel?
A sárkányfűárus meg az írnok egyszerre rázta a fejét, hogy nem tudják.
A kancellár felemelte a mutatóujját.
– Először is: sok! Azért kell mindent összegyűjteni! Másodszor: különleges sárkányfűszereket kell belerakni! Annyira különlegesek, hogy még én sem tudom mindet fejből! Meg kell nézni a sárkánykönyvben.
Felmentek hát a könyvtárba, és kikeresték a sárkánykönyvet…
Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, gyertek el a gyermekkönyvtárba! Várunk Titeket is!