Első fejezet, amelyben bemutatnak bennünket Micimackónak és a méheknek, mellékesen a könyv is elkezdődik
Íme, Medveczky Medve úr, amint bukdácsol lefelé a lépcsőn, kopogtatva feje búbjával, kipp-kopp, minden lépcsőfokon egy koppanás. Előtte Róbert Gida, az ő gazdája. Amennyire Micimackó értelme terjed, meg van győződve róla, hogy ez az egyetlen módja a lépcsőn való közlekedésnek. Néha ugyan kétség fogja el, mintha lehetne másképp is, de ezt csak akkor tudná megfontolni, ha egy pillanatra megállnának a lépcsőn, és módjában volna fontolgatni. Talán akkor se.
Különben is épp most ért le a lépcső aljára, és hajlandó nektek bemutatkozni:
- Micimackó.
Amikor először hallottam a nevét, én is azt kérdeztem, amit ti akartok kérdezni: “Hát nem fiú?
Azt hittem, fiú.”
- Én is azt hittem - mondja Róbert Gida.
- De hát akkor nem lehet Mici a neve! Mért hívod Micinek?
- Nem én hívom...
- De hát azt mondtad.
- Mert úgy hívják. Nem érted, hogy úgy hívják?
- De igen, hogyne - mondtam gyorsan, és remélem, hogy ti is befejezitek ezzel a kérdezősködést, mert bővebb magyarázat nem áll rendelkezésre.
Egyébként Micimackó néha játszani szeret, néha pedig leül szemben a kandallóval, és ilyenkor mesélni kell neki.
- Mesélünk? Micimackónak mesélj valami szépet - mondottad te.
- Megpróbálhatom - mondottam én. - Milyen mesét szeret?
- Mesét saját magáról. Ő már egy ilyen Mackó.
- Értem.
- De szépet!
- Majd meglássuk - mondtam én.
- Hát lássuk...…
Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, gyertek el a gyermekkönyvtárba! Várunk Titeket is!